Hír: Seth: A lehetséges én
(Kategória: Szakrális)
Küldte: bibor
2010 november 26 péntek - 16:06:54

Részlet Jane Roberts: Seth megszólal című könyvéből

A 231. ÜLÉS RÉSZLETEI: AZ ÉN ÉS A LEHETSÉGES VALÓSÁGOK

A mozgás akkor is mozgás, ha nem érzékeled; a lehetséges események akkor is események, ha nem érzékeled őket. A gondolatok is események, a kívánságok is, a vágyak is. Az emberi szervezet ugyanúgy reagál rájuk, mint a fizikai történésekre. Az álmokban félig tudatosan gyakran érzékelhetők lehetséges események. Ezt áthalláshoz vezet; ezt a kifejezést szándékosan használom, mert egy hasonlat erejéig a magnód lesz a példa. A teljes Ént úgy képzeld el, mint egy mesterszalagot. A magnód négycsatornás. A mi magnónkon számtalan csatorna legyen. Mindegyik a teljes Én egy darabját jelképezi, mindegyik más dimenzióban létezik, mégis mindegyik része a teljes Énnek, a mesterszalagnak. Látod: nevetséges volna azt állítani, hogy a Mono 1-es csatorna érvényesebb, mint a Mono 2. A Mono 1-et tekintsük a jelenlegi Énednek. Képzeljük most el, hogy ezek az Ének megsokszorozódnak, mert van kettes, hármas, négyes, ötös, hatos Éned, és így tovább.

Mármost a magnódon be lehet kapcsolni a sztereót. Így harmonikusan keverni tudod a különböző csatornákat, amelyek egyszerre szólnak. Itt elidőzöm egy kicsit, hogy jól megvilágítsam ezt a pontot; ritkán találkozom a sztereofóniával a maga tökéletes tisztaságában. A sztereó hangzást ahhoz lehet hasonlítani, amit belső Énnek neveztünk. Mindegyik Én a maga módján érzékeli az időt, a maga sajátos érzékeinek megfelelő módon. Amikor bekapcsol a sztereó hatás, az összhangban az egyes Ének felismerik egységüket. A különböző valóságok összeolvadnak a teljes Én közös felismerésében. A teljes Én tehát képes ily módon egyszerre érzékelni önnön részeit, a látszólag különálló részek viszont elszigeteltnek és magányosnak tűnnek. Van ugyan kommunikáció köztük, de nem tudnak róla. A szalag maga az, ami valamennyi csatorna számára közös. Mármost a belső Én a hangmérnök, aki beállítja az arányokat, de a teljes Énnek (a léleknek) ismernie kell önmagát. Nem elég, hogy a belső Én tudja, mi történik. A belső Énnek előbb-utóbb egyetértést, összhangot kell teremtenie az egyidejű, szimultán Ének között. A teljes Én mindegyik részének fel kell ismernie a többit. És ez nem olyan egyszerű ügy, mint a magnó esetében, hiszen a szalagok (az Ének) állandóan változnak...



A LEHETSÉGES ESEMÉNY ÉS A FIZIKAI ESEMÉNY KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG

Vegyük például X eseményt. Ezt a lehetséges eseményt az Én különböző részei mind a maguk módján fogják érzékelni. Ha a te egód érzékeli, akkor fizikai esemény. Ha az Én más részei érzékeli, az ego nem tud róla. Az esemény attól még valóságos, és változatos tapasztalatot hordoz. A teljes Én érzékeli a lehetőségeket, és hatnak is rá; eseményként érzékeli őket, akkor is, ha az ego elfogadja ezeket fizikai eseményként, és akkor is, ha nem. Az időbeli sorrend is változatos. Múlt, jelen és jövő - ezek csak az egód számára jelentenek valamit. A belső Éned, mint tudod, a tág jelenben létezik. A tág jelen az az "idő"; amelyben a teljes Én létezik, de az Én részei a saját időrendszerükben szerzik tapasztalataikat.
Ebből már nyilvánvaló lehet, hogy ha az időélmény különböző, a pszichológiai alkatnak is különbözőnek kell lennie. Nézd meg például, milyen pszichológiai különbségek mutatkoznak már a tudatos és a tudatalatti között is... Az ego nagyrészt abból meríti stabilitását, hogy visszatekint a "múltba", és megtalál ott valamit önmagából. Az Én lehetséges részeinek nincs "múltbeli" élményük, amely identitás- vagy folyamatosságérzést adna nekik. Az állandóság fogalma, ahogyan azt az ego értelmezi, az Énnek e részei számára idegen és fölöttébb visszatetsző, mert merevséghez, rugalmatlansághoz vezet. A hajlékonyság itt a kulcsszó - az Én önkéntes változása annak érdekében, hogy kipróbáljon minden lehetőséget. A tapasztalat képlékeny. Az alapvető azonosság érzését az a dolog hordozza, amit az általad ismert tudatalattihoz lehetne hasonlítani. Más szóval: a pszichológiai alkatnak ez a része viseli az identitás terhét, az ego tapasztalatai álomszerűek.

RÉSZLETEK A 232. ÜLÉS SZÖVEGÉBŐL

A lehetőségek rendszere éppolyan valóságos, mint a fizikai rendszer, és te is benne élsz, akár tudod, akár nem. Egyszerűen csak nem erre van állítva benned az élesség. Időnként, alvó állapotban észreveheted ezt a rendszert, vagy valamelyik lehetséges Énedet. Mondtam már, hogy az álomképek valóságosak. Ugyanígy a lehetséges események is. Csak éppen a te számodra nem tűnnek konkrétnak. Azt álmodod például, hogy egy alma van a kezedben, aztán felébredve azt tapasztalod, hogy eltűnt. Ez nem azt jelenti, hogy az alma nem létezik, csak azt, hogy éber állapotban, tudatos szinten nem érzékeled a lehetséges események realitását. Teljes Éned egy darabja azonban nagyon is részt vesz ezekben a lehetséges eseményekben. Az álombeli "én"-t például joggal tekintheted olyan Énnek, amely lehetséges eseményeket tapasztal. Ez az "én" tökéletesen tudatosnak tekinti magát, az ő számára az éber "én" a lehetséges Én. Gondoljuk végig a következőt. Egy egyén előtt háromféle cselekvési lehetőség áll. Kiválaszt egyet, és fizikai tapasztalatot szerez általa. A másik két cselekvést a belső Én szintén megtapasztalja, csak éppen nem a tárgyi valóságban. A kapott eredményeket aztán a belső Én összehasonlítja, hogy segítséget nyújtson a további döntésekben. A lehetséges mozgásokat tehát valóságosan megtapasztalja, és éppen ezekből a tapasztalatokból áll össze a "lehetséges Ének" léte, ugyanúgy, ahogy az álombeli mozgások jelentik az álombeli Én tapasztalatait. A teljes Én összes rétegei között állandó tudat alatti tapasztalatcsere zajlik.

RÉSZLETEK A 227. ÜLÉS SZÖVEGÉBŐL:

Az a tapasztalathalmaz, amelyre rá tudod állítani az élességet, amelyet az "életednek" tekintesz, valójában sok kis halmazból áll, de a teljes valósághalmaz ennél sokkal nagyobb. Az Énnek egy része teljesen más tapasztalatokat szerez, mint az ego, és ez a rész egy érintő mentén eltávolodik. Amikor tudatos Éned érzékeli X eseményt, Énednek ez a másik darabja, mondjuk így: leágazik belőle, az összes többi esemény felé, amelyeket az Én megélhetett volna. Az ego a korlátai miatt kénytelen egyetlen eseményt kiválasztani. De az Énnek ez a része bele tud menni az X1, X2, X3 eseménybe, és így tovább. Végigkövetheti és megtapasztalhatja az összes alternatívát, ugyanannyi fizikai idő alatt, ameddig az ego átéli az X eseményt. Ez a valóságban nem olyan bonyolult, mint amilyennek hangzik. Egy kézfogást egyszerű cselekedetnek tartasz. Nem érzékeled azt a milliónyi apró mozzanatot, amelyből összeáll ez a látszólag jelentéktelen mozgás. De attól még léteznek. Nem kell időt fordítanod rá, hogy egyenként érzékeld őket. Érzékelésed számára egységként jelennek meg. Mármost: Énednek ez a része tudatosan megéli a lehetséges eseményeket, ugyanolyan gyorsan, ahogy te érzékeled a millió apró mozgást, amelyekből a kézfogás összeáll.

A 227. ÜLÉS RÉSZLETEI: A SZEMÉLYISÉG ÉS A LEHETŐSÉGEK

"Az Énnek ezek a részei egyszerűen más valóságdimenzióban működnek, más tevékenységi területeken. Példánkban hasonlítsuk a teljes Énnek ezeket a részeit egy család tagjaihoz. A férfi a városban dolgozik. Az asszony a háztartásban, vagy a kertben. A három gyerek mindegyike más-más iskolába jár. De attól még ugyanannak a családnak a tagjai, és ugyanabból az otthonból indulnak el. Nincs semmi akadálya, hogy bármelyik gyerek az apja munkahelyén töltse el napjait, de nem értené meg az ottani eseményeket, a tevékenység lényegét. Szeretném világosabbá tenni a hasonlatot. A gyerek fizikailag képes lenne bejutni az épületbe. Fizikai értelemben nincs olyan korlát, amely átengedi az apát, de távol tartja a gyereket. Aminthogy az apa is beülhetne az iskolapadba, de ennek a változatnak is kevés haszna lenne. A családon belül létezik az általános, közös ismeret az egyes családtagok tapasztalatairól, de ezek közvetett információk azokhoz az eseményekhez képest, amelyek a család mint egység számára közösek. Ugyanígy megvan az Én egyes részeiben az általános, intuitív tudás a többi rész tapasztalatait illetően. Bizonyos eseményeket az Én minden rétege érzékel, bár mindegyik a maga módján, és ezek az események közös tapasztalatok. Az ilyenből kevés van, de az nagyon eleven, és a hatása - csakúgy, mint a család közös élményeié - az, hogy megerősíti a teljes pszichológiai rendszer identitását. A lehetséges események itt is éppoly valóságosak, mint az az esemény, amelyet kiválasztanak, hogy fizikai tapasztalattá váljék. Vegyük ismét X eseményt. Ez csak egy a számtalan lehetséges esemény közül. A tudatos Én azonban a saját céljaira X eseményt választja. Csakhogy mindaddig, amíg az ego meg nem tapasztalja, ez is csupán egy az összes többi lehetséges esemény közül, semmiben sem különbözik tőlük. Csak akkor válik a ti számotokra valóságossá, ha a fizikai Én megéli. Más dimenziókban a többi lehetséges esemény épp ennyire "valóságos". Egyébként előfordulnak néha olyan érdekes esetek, amikor komoly pszichológiai sokk, például egy mély kétségbeesés hatására rövidzárlat jön létre, és az Én egyik része egy másik lehetséges valóságot kezd érzékelni. Különösen az olyan amnéziás esetekre gondolok, amikor az áldozat egyszer csak egy idegen városban, ismeretlen névvel tér magához, és nincs emléke saját múltjáról. Bizonyos esetekben ez csupán egy az összes lehetséges esemény között, de meg kell tapasztalnia a saját időrendszerében." Seth persze ennél sokkal több anyagot adott a lehetséges világokról és eseményekről. Beszélt a lehetőségek és az előérzetek meg az idő összefüggéseiről is. Dr. Pietrával nem sikerült tudatos kapcsolatot létesítenünk. Most, amikor e sorokat írom, közelednek az őszi hónapok, amikor Seth szerint ismét lehetséges lesz a kapcsolatfelvétel. Az ilyen kapcsolat lehetősége rendkívül izgalmas; nem győzzük találgatni, milyen hatással lehet ez nemcsak Robra és Dr. Pietrára, hanem különböző valóságrendszereikre is. Seth határozottan állítja, hogy bizonyos körülmények között a kapcsolat lehetséges; ez az egyetlen ok, amiért egyáltalán foglalkozunk a gondolattal; annyi minden szól az efféle kapcsolatfelvétel ellen. Mindketten érezzük, hogy sokkal több információra és kemény munkára van szükség; kíváncsian nézünk elébe az elkövetkezendő években e téren folytatott kísérleteknek. A fenti szemelvények, mint látható, a személy mibenlétére is fényt derítenek. A személy többdimenziós, ezért nem lehet egyetlen címszó alatt elintézni; magyarázat közben Seth maga is szinte többdimenziós módszert alkalmaz. Amikor erről a témáról beszél, nemcsak a szöveg fontos, hanem az is, hogy mi történik az ülésen. Rövidesen elmondok egy nem régi, igen jelentős fejleményt, amely talán minden szónál jobban érzékelteti a személyiség többdimenziós mivoltát. Mit gondolsz most, kedves olvasó? Ki vagy? Mi vagy? Elveszettnek érzed magad az entitások és lehetséges személyek szövevényében? Hol jössz bele a képbe te, akinek hitted magad? A következő fejezetből, amely Sethnek a személyiségről szóló szövegeivel foglalkozik, kiderül majd, hogy identitásod mindig az marad, aminek ismered.
forrás: + link -


Ezen hír származási helye: Hunszkíta Rádió
( http://www.hunszkita.com/news.php?extend.15 )